Nyúlnyûvõ Esztelen és Lõrinci-Bátor Lókötõ

Két évvel késõbb pedig kezembe kaptam azt a csodát, aki a mai napig oly sok örömöt szerez nekem. Õ Dongó (Bk.HCH Somogy Kincse Dodó "Dongó"), ma már 10 éves csíkos kan, aki fantasztikus alkalmazkodó természetével, értelmességével, gyönyörû fekete szemeivel lenyûgözött.
Kiskorától kezdve nagyon sokat foglalkoztam vele, jártunk kiállításokra, általa ismertem meg fantasztikus és fanatikus embereket, tenyészeteket, kötöttem barátságokat és találtam meg a szerelmemet.
Azt hiszem, ha valakinek egy mindenes kutyára van szüksége, bátran válassza a magyar agarat. Hiszen gyönyörû, elegáns, arisztokratikus, de ha kell, igen kemény házõrzõ, és testõr. Szinte mindenre meg lehet tanítani: bármilyen engedelmességi feladatra, apportírozásra, akadályugrásra, õrzõ-védõ feladatokra. Sárga kanunk - Dacos - hihetetlen dolgokra képes, gyakran leiskolázta tudásban kutyaiskolába járt barátait. Akármit kérünk tõle, mindent megcsinál. Hámban húz, ismeri a vezényszavakat, kézjeleket, lélegzetelállító magasságokon suhan át, na és persze imád a hátunkon is átugrálni. Tényleg csak a gazda képzelete szab határt, hogy mit tanít meg kutyájának.

A legtöbb magyar agár imádja a vizet, szenvedélyesen úszik, ugrik, apportírozza a bedobott botot. Dongó kifejezetten "vízkeresõ kutya", bárhol járunk, õ képes a legkisebb pocsolyába is belegázolni, csakhogy víz érje a lábát. Kedvenc szórakozása azonban a hasas ugrálása a Tiszába, persze minél messzebbrõl, hogy jó nagyot csobbanjon. Sokszor egy egész csoport ember verõdik össze a Tisza-parton, hogy megnézze ezt a látványosságot.
A magyar agár szenvedélyes vadász, ha egyszer üldözni kezdi a vadat, nem lehet róla elhívni. Legtöbbjük kiváló keresõ is, ha kell, órákig kajtat a sûrûben, míg ki nem ugraszt valamit. Nagyon érdekes dolog, hogy habár a szakirodalom azt állítja az agarakról, hogy nincs szaglásuk, a magyar agár kilométereket is üget egy-egy nyomon, aminek a végén ott lapul a vad. Gyönyörû sárga szukánk például fantasztikusan keres, és erre a többi agarunk is rájött: míg Jázmin dolgozik, addig a többiek õt figyelik és várják a zsákmányt.

A magyar agár az agárpályán is ugyanolyan szenvedéllyel dolgozik, mint a mezõn. Érdemes kiskorától kezdve pályára szoktatni, ha valaki komolyan gondolja a versenyzést. Igen izgalmas látvány, ahogy nézzük agarunkat verseny közben, és látjuk rajta, hogy gondolkodik. Geszti, csíkos versenyszukánk például látványosan csinálja ezt, még a laikus ember is felhördül, ha látja õt verseny közben. Minden mozdulatát megkomponálja, kiszámítja, hogy mikor a legérdemesebb elõzni, mikor kell elengedni a másikat belülrõl, hogy õ kívül elmenjen mellette, és persze a dobogón is tudja, hogy õ most lehet-e büszke magára vagy sem.
Annak is érdemes pályára menni, akinek lassabb az agara. Én Jázminnal próbáltam meg, és mondhatom, hogy - habár soha életében nem volt elsõ - ugyanannyi örömet okozott egy-egy jobb idejével és jobb helyezésével, mintha gyõzött volna.
Míg egy agárpályán az angol agár futam az igazi látványosság, addig a Coursing-versenyeken a magyar agarak is bemutathatják: fordulékonyságban, kitartásban is ott vannak az elsõk között.
Ennél a versenyzési módnál a nyulat élethûbben utánozzák a cikk-cakkos mozgás által, így még a pályát megunt agarak is elszaladnak a mûnyuszi után. Igazi kikapcsolódás egy-egy ilyen coursing-verseny, és az agár is fantasztikusan érzi magát.
Ezek mellett az is megtalálja örömét agarában, aki nem akar dolgozni vele. Lakásban és kertben is egyaránt tartható, habár egyértelmûen "ágylakó". Ha egyszer bemászott oda, egész nap képes egy helyben feküdni, nehogy észrevegye a gazdi, hogy már megint a tiltott helyen tartózkodik. Ráadásul olyan pózokat képes "felvenni", hogy az ember a hasát fogja nevettében! Jázmin agarunk példának okáért inkább a foteleket szereti, ha beengedjük a szobába, az összes többit arrébb löki, csakhogy övé legyen az imádott hely. Ha pedig beletelepedett, akkor a leglehetetlenebb helyzetben elalszik és mi csak csodálkozhatunk, hogyan képes így pihenni.
A magyar agár nagyon nyugodt, csöndes társ, tényleg észre sem lehet venni, hogy ott van. Mi sokáig éltünk 3 agárral egy 11.emeleti panel lakásban, és soha egy rossz szót nem hallottunk rájuk a szomszédoktól.
Nemrég viszont kertes házba költöztünk, és az egykori "ágylakó banda" átvedlett kerti kutyává. Nagyon jól bírják a hideget - persze megfelelõen szigetelt lakhellyel felszerelkezve - és élvezik a kert minden örömét!
Területüket igen keményen védik mindenféle betolakodóval szemben, de a többi kutyával ellentétben nem õrjöngenek feleslegesen a kerítés mögött.
A magyar agár kemény kutya, ezt sok kezdõ tulajdonos elfelejti. Fõleg a kanokat kell erõs kézzel, szigorúan fogni, mert ha egyszer a kamasz-kutya rájön az erejére, fejére nõhet a gazdinak. Nagyon ártatlanul tudnak nézni "õzike-szemeikkel", ez sokszor még a sokat látott gazdit is becsapja. Nem szabad engedni, hogy verekedésbe keveredjen, mert keményen bünteti ellenfelét, agárhoz hûen szereti leszakítani a másik bõrét. Kiskorától kezdve szoktatni kell idegen kutyákhoz, különféle helyzetekhez, és akkor kiküszöbölhetõek az efféle problémák.
Idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, egy-két érintés után inkább elvonul, nem szereti, ha agyonsimogatják. De ha valakit a szívébe zár, akkor aztán mindenféle macskabûbájt bevet, csakhogy õ legyen a középpontban. Törleszkedik, lábát emelgeti, bohóckodik, egyszóval leveszi az embert a lábáról.
Szerencsére a kiállításokon egyre több magyar agár látható - köszönet az ingyen nevezésért! - és egyre többen érdeklõdnek a fajta iránt. Sajnos a legtöbb bíró elõnyben részesíti a foltos kutyákat, ami azt eredményezi, hogy az õsi színek kezdenek eltûnni. Évek óta nem látni már kiállításokon fekete magyar agarat (általában egy "jóval" kiküldik õket), pedig egy csillogó, ébenfekete szõrû izmos magyar agár csodálatos látvány! A sárga szín is sokáig mostohagyerek volt, hál'istennek mostanában újra érdeklõdnek iránta. Nagyon fontos lenne felkarolni, megtartani az egyszínû kutyákat, nem szabad, hogy ezek a színek eltûnjenek. Persze a foltos szín nagyon mutatós, de egy teljesen korrekt felépítésû, gyönyörû fejû, kiizmolt egyszínû magyar agár semmivel sem kisebb értékû foltos társainál. Igenis merjünk megjelenni sárga vagy fekete magyar agarunkkal, kell, hogy lássák az emberek, ez is magyar agár szín! (A múltkor például meg akartak gyõzni, hogy kutyáim nem magyar agarak, mert õk a könyvekben és az újságokban is csak foltosat láttak…)
Remélem kedvet csináltam önöknek egy kis agarazáshoz, azt hiszem, hogy minden magyar ember büszke lehet erre a különleges fajtára, hiszen mindenki megtalálhatja benne azt, amit szeretne. Szenvedélyes vadászkutya; elegáns, igényes kísérõ; kellemes, és nyugodt szobatárs; rettenthetetlen testõr, és kitartó, keményen küzdõ sportoló.
Szeretném, ha felfigyelnénk arra, hogy a sok külföldi, felkapott fajta mellett kis hazánkban is él egy olyan veszélyben lévõ kutyafajta, akit igazi magyar temperamentummal áldott meg a sors, aki ugyanolyan értékes, mint a többi magyar kutyafajta, és aki megjelenésében, nemességében is visszaidézi a régi, letûnt korok szép emlékeit.

 3. vélemény

A kényelemszerető sprinter

Aki mindezek után úgy gondolja, hogy a magyar agár hiperaktív, kielégíthetetlen mozgásigényű kutya, nagyon téved. Az évszázadok alatt főúri körökben eltöltött idő nem múlt el nyomtalanul a magyar agár jellemében, így azok sem csalódnak benne, akik kedvencként választják. Ez a délceg futóatléta ugyanis igen kifinomult modorral és fejlett kényelemérzettel rendelkezik, ezért hivatását meghazudtoló módon képes egész nap édesdeden szunyókálni az ágyon, puha párnák bástyája között. Ha éppen nem alszik, akkor is nyugton van, nem pörög, tör-zúz még lakásban sem. Nesztelen, puha léptekkel jár-kel, de igazán sosincs láb alatt. Lényét visszafogott ragaszkodás jellemzi, nem tolakszik, egész személyiségéből arisztokratikus tartózkodás árad.

Mindez nem azt jelenti, hogy megtagadná ősei örökségét. A szabadban természetesen megváltozik viselkedése, és felszínre tör a benne lakozó rengeteg energia, amit rendszeres, kiadós mozgatással kell levezetni. Könnyed, ám mégis feszes testén domborodó plasztikus izomzata villámgyors irányváltásokkal és robbanásszerű dinamizmussal képes mozgatni szikár fizikumát. Ilyenkor valósággal átlényegül, és az avatatlan szemlélő számára is nyilvánvalóvá válik, hogy ez a fajta a sebesség szerelmese.

Mielőtt azonban teljesen elvarázsolna kutyánk mesébe illő mozgása, legyünk mindig résen! A magyar agárban – az évezredes szelekciónak köszönhetően – a mai napig nagyon erősen él a vadászösztön, így a legönfeledtebb játék közepette vagy a legváratlanabb helyzetben is képes kilőni magát, hogy a távolban megpillantott macskát vagy nyulat üldözőbe vegye. A hajtás génjeibe rögzült ösztönét tiltással, paranccsal nem lehet befolyásolni. Figyelemreméltó tulajdonsága azonban, hogy egy-egy sikertelen hajszát követően, az üldözés mámorából kijózanulva, meglepő biztonsággal talál vissza „starthelyre”, ami érthető is, hiszen kitenyésztésének időszakát még nem mérgezte meg a fogyasztói szemlélet, és igencsak nagy luxusnak számított volna az egyszerhasználatos vadászkutya… Mindent egybevetve, a séták alkalmával inkább a szóban forgó üldözési helyzetek megelőzésére, elkerülésére kell hangsúlyt fektetni. Szerencsére a magyar agár alkalmazkodó természetű, és ha minden kötél szakad, kerékpár mellett is szépen, fegyelmezetten elüget, ami talán a lovas vadászatok emlékét idézi benne.

Nem csupán „futóbolond”

Többek között az említett „szökősségnek” tulajdonítható, hogy a magyar agarat, de úgy általában az agarakat nem tartják „okos” kutyáknak. Ez meglehetősen sarkított és durva általánosítás, mely figyelmen kívül hagyja e nemes fajta eredeti feladatát. Az agár mindig is a maga feje után, az embertől függetlenül vadászott. A vadat nem kellett gazdája parancsára keresnie, megállással jeleznie, vagy apportíroznia, hanem a lehető legtermészetesebb módon, az üldöző és üldözött, a vadász és a zsákmány harcának évmilliós játékszabályai szerint kellett elejtenie. Ebben a játszmában pedig az nyer, aki előbb veszi észre a másikat, és rövidebb reakcióidővel rendelkezik. Az agár nem ért rá arra, hogy hozzá képest vaksi gazdája észrevegye a horizonton alig látható őzet, és utána küldje, hanem azonnal, önállóan reagált. Eme önállóságnak tudható be, hogy az agaraktól távol áll a szolgalelkűség, és nem életcéljuk a gazda akaratának való mindenkori megfelelés. Ezt azonban hiba butaságnak titulálni. Emellett általában az agarasok sem tartják feltétlenül szükségesnek, hogy kutyájukat mindenféle gyakorlattal parádéztassák, annak ellenére, hogy megfelelő eszközökkel a magyar agár igenis eredményesen képezhető kutya, amely képes megfelelni a vele szemben támasztott racionális elvárásoknak. Az engedelmességi, és különösen az ügyességi feladatokban bizony szépen megállja a helyét. Tévhit az is, hogy a magyar agarak eredendően gyenge szaglással rendelkeznek. Vadászat közben nem elsősorban szaglásukra hagyatkoznak, ám ettől függetlenül nagyon eredményesen keresnek vadat orruk segítségével.

Tekintettel arra, hogy alapvetően érzékeny – bár nem mimóza – lelkületű fajta, nevelése során kerülni kell a durvaságot és túlzott határozottságot, ám sziklaszilárd következetességgel kell kezelni önállóságát, és olykor-olykor rátörő makacsságát. Tartásánál ügyelni kell arra – amellett, hogy rendszeresen kitombolhassa magát –, hogy kiélhesse mélyen gyökerező zsákmányszerző ösztönét. Aki irtózik az „élesben” történő agarászat gondolatától, műnyulas pályán is borzongathatja kutyája ösztöneit. Ha ez anyagi vagy egyéb akadályokba ütközik, akkor némi baráti segítséggel egy nyílt terepen, kerékpár mögött hosszabb kötélen vontatott rongycsomóra is rástartoltathatja a kutyáját. Bár ez a magyar agár számára legföljebb könnyed bemelegítéssel ér fel, és nem kecsegtet az igazi vadászat izgalmával, a semminél mégis jobb foglalatosság.

Nem érdemes belekötni!

Mivel a vadászatok és később a versenyek alkalmával többedmagával kellett futnia, ahol kifejezetten hátrányt jelentett a kötekedő, krakéler kutya, csoportban a magyar agár alapvetően békésen megfér fajtársaival. Többnyire leereszkedő tartózkodással viseltetik irántuk. Óriási hiba azonban lebecsülni az agár képességeit! A látszatra vékonydongájúnak tűnő kutya igen keményen verekszik. Villámgyorsan odavág, fog, tép, majd ráz, akárcsak a vadászat alkalmával, és ezzel a technikával igen súlyos, nemritkán halálos sérüléseket képes okozni ellenfelének. Mindezt leginkább azok tapasztalhatták meg, akik mintegy heccből magyar agárra uszították – sokszor nagytestű, agresszív - kutyájukat. A magyar agár sajátossága, hogy igen jó személyvédő- és területőrző-ösztönnel rendelkezik, s bár mindez természetesen nem támadó, agresszív viselkedést feltételez, de határozottan jelzi, ugatja az idegent.

Egyéb tekintetben problémamentes kedvenc. Igen szilárd szervezet jellemzi, és a ritka sportsérülésektől eltekintve, összességében nagyon egészséges kutya, mely mentes szinte mindenféle örökletes megbetegedéstől. Családját rajongó szeretettel övezi, s ha megfelelő módon gondoskodnak mozgásigényének kielégítéséről, akkor adott esetben akár kisebb lakásban is gond nélkül tartható. Örömmel fogad minden szabadtéri programot, melyeken fáradhatatlan kísérő. A gyermekeket kiemelt figyelemmel veszi körül, és türelmes belenyugvással viseli, ha az apróságok bordáján zongoráznak, vagy ostorszerű farkára taposnak. Különösebb igényeket a koszttal szemben sem támaszt, bár a növendék időszakban fokozott odafigyelést igényel, mivel a csetlő-botló kölyök egy-kettőre langaléta kamasszá válik, és mint a hirtelen nőtt kutyák általában, a szakszerűtlen, túl intenzív növekedést előidéző etetés vagy a túlzott mozgatás ízületei, ínszalagjai, csontozata kárára válik.

Noha a magyar agár kedvencként is megállja a helyét, igazán azoknak ajánlható, akik kellőképpen elkötelezettek e csodálatos megjelenésű, mélyen gyökerező kultúrára visszatekintő, ősi magyar fajta iránt, és felelősséget érezve egyik nemzeti kincsünk megőrzéséért, érdemben is tenni akarnak jövője érdekében.