A vadat szemmel követő vadászkutyák családjának kis termetű képviselője. Gyorsasága és kecsessége az angol agáréhoz fogható. Származása: A whippet és ősei megismerték a fejedelmi pompát, de a szegénységet is. A közvetlen ős, az angol agár királyok és nemesek kíséretéhez tartozott, sőt már az egyiptomi fáraók is maguk mellé vették. Újabban azonban lecsúszott, sőt „lerongyolódott” az előkelő fajtacsalád: az északkelet-angliai iparvidéken a helybeliek terrierekkel keresztezték, és arra idomították ezeket az állatokat, hogy teljes erőből rohanjanak rongyot lengető gazdájuk felé – az efféle kutyaverseny kedvelt vasárnapi szokás volt. A whippet név valószínűleg a „kis kutya” jelentésű óangol szóból származik. A fajtát nyúlvadászatra is használták. Eredetileg durva szőrű változata is volt, ez azonban a kiállítási szereplés jelentőségének növekedésével kegyvesztetté vált. Vérmérséklete: Szelíd, barátságos és engedelmes. Igényei: Rendszeresen futtatni kell, de nem olyan sokáig, és olyan hosszú távon, hogy ne lehetne a dolgot viszonylag könnyen megoldani. Tiszta, nem nagy étvágyú, figyelemreméltóan igénytelen fajta. Bár gyakran reszket, nem olyan kényes jószág amilyennek látszik. Ennek ellenére óvni kell a hidegtől.

kis angol agár (whippet) mindössze 100 éve jelent meg Angliában. Valószínűleg az olasz agár és más terrierek kereszteződéséből alakult ki, de elképzelhető, hogy a fáraókutya rokona, amelyet a rómaiak terjesztettek el Európában. A whippet bámulatra méltó sebességgel képes futni és vadászni , rövid távon akár a 65/h sebességet is eléri.