Perzsa agár

Rendkívül gyors és kecses léptű kutya. Az Arab- félsziget déli részén élő beduinok még ma is használják vadászathoz. Rendkívüli sebességével szinte bármilyen apróvadat utolér.

A fajta története, kialakulása

Feltételezések szerint a perzsa agár más néven saluki, nevét a hajdani arab városról Salukról kapta. A fajta már az egyiptomi ábrázolásokon is feltűnik, mint vadászkutya. A későbbiekben az arab vadászok használták előszeretettel gazellavadászatra, hol általában héjákkal és sólymokkal együtt "dolgozott".

Viselkedés és jellem

Kiegyensúlyozott, de érzékeny természetű kutya. A többi agárhoz hasonlóan hihetetlen előkelőséget sugároz. Nem véletlenül vált Európában közkedvelt luxuskutyává. Megbízható, de idegenekkel szemben inkább elutasító. Nem kifejezetten simulékony fajta. Érdemes már fiatal korában engedelmességre szoktatni, hogy mélyen gyökerező vadászösztönét ("vad" üldözés) kordában tudja tartani. Ha lakásban tartjuk, ne feledkezzünk meg hihetetlenül nagy mozgásigényéről sem.
A  világ egyik leggyorsabb kutyájának tartják. Hosszú távon még a villám gyors angol agarat is veri. Éppen ezért az agárversenyek egyik sztárja.

 

Egyike a legősibb ismert kutyafajtáknak, melyek változatlan formában élnek sok ezer éve. A perzsa agár az araboknál "El Hor" "a nemes" néven volt ismert. A gazella, róka és nyúl vadászatára használt arisztokratikus perzsa agarat olyan nagy becsben tartották, hogy sosem adták el, csak elajándékozták, és ilyenkor is kizárólag erre érdemeseknek. Válogatott falatokat kapott, a legkényelmesebb matracon alhatott és szent állatnak tartották. Szelíd, méltóságteljes és kedves kutya, kezdetben zárkózott, de ha elnyertük barátságát, hűséges társ. Odaadó, de nem esik túlzásokba, gazdájához és családjához nagyon ragaszkodik. A perzsa agárnak két fajtája van, melyek között az egyetlen különbség a szőrzet hossza. A perzsa agár átlagos magassága 56-71 centiméter, súlya a szukák esetében 20 kilogramm, a kanoknál 25 kilogramm.