A századok homályába vesző kelta legendák övezik ezt a hatalmas termetű, méltóságteljes kutyafajtát, amely Írország hajdani királyainak és királynőinek kísérőlye volt vadászataikon. Származása: Írország már a római korban is híres volt kivételes - hatalmas termetű és sokoldalú - vadászkutyáiról. E tulajdonságai tették népszerűvé az ír farkaskutyát Európa nemesi udvaraiban. Szülőhazájában főként az írországi erdőkben portyázó farkasokra vadásztak vele, de nagyvadak - szarvas, vaddisznó - űzésére is használták. A 18.században, amikor Írországban az utolsó farkas is kipusztult, az ír farkaskutya népszerűsége is csökkent. Csak nagy erőfeszítések és más fajtákkal (köztük a skót szarvasagárral) való vérfrissítés árán sikerült a 19. század végén feltámasztani. Vérmérséklete: Afféle "szelíd Óriás". Megbizható, értelmes, társaságkedvelő. Hatalmas ereje és minden őrzőkutyának becsületére váló képességei ellenére gyereket sohasem bántana. Igényei: Nagy mozgástérre van szüksége, táplálék és mozgásigényét nem szabad alábecsülni.